Örök nyugalomra helyezték gróf Károlyi Lászlót

A Szeplőtelen Fogantatás-templomban a gyászmisét Sebők Sándor kanonok celebrálta. A temetésen olyan arisztokrata családok is tiszteletüket tették, mint a Pallavicini, az Odescalchi, a Batthyány, az Almássy, a Pálffy vagy a Bethlen. A ravatalnál a Vitézi Rend tagjai adtak díszőrséget. A grófot végső útjára özvegye, Kenyeres Erzsébet grófnő, testvére, Károlyi Sándor és családja, valamint unokahúga, Károlyi Kinga, Liechtenstein hercegnéje és családja kísérte el.

A szentbeszédben megemlékeztek a gróf kalandos életéről is, amely a háború alatt vette kezdetét. 1944 októberében ugyanis a szovjetek előrenyomulása miatt menekülniük kellett, ami egyben azt is jelentette az akkor 13 éves kis grófnak, hogy végleg hátra kell hagynia nemcsak szeretet kastélyát, hanem a hazáját is. 

Először a Szudéta-vidékre, majd Bécsbe menekült. Onnan pedig Bajorországba, később Svájcba költözött. De az út itt nem ért véget: Dél-Amerika következett, ahol Károlyi László először napszámosként, később földbirtokosként és kávéültetvényesként megtalálta a számításait. A gróf saját maga építette fel sikeres vállalkozását, kemény és kitartó munkával. Mert egy valami nem jöhetett szóba: az, hogy feladja. 

Amikor a kávé világpiaci ára zuhanni kezdett, eladta a birtokát és később, 1967-ben Londonba költözött, ahol húga is orvosként dolgozott. A gróf itt is vállalkozásba fogott, mégpedig az egyik barátjával közösen alapítottak egy tanácsadó céget, amely brit és amerikai vállalatok érdekeit képviselte harmadik országokban. Munkájának köszönhetően pedig Afrikában is élt, ahol egyik szenvedélyének, a vadászatnak is hódolhatott. 

Aztán jött a házasság, amely első, angol feleségével nem tartott hosszú ideig. Majd megismerte a Bécsben született Kenyeres Erzsébetet, akivel élete végéig összekötötte az életét. Ugyanakkor az asszonynak, aki nem tudott magyarul, férje kedvéért meg kellett tanulnia a nyelvet. Többek között azért is, mert Károlyi László első házassága után kijelentette, hogy ő már csak magyar lányt fog elvenni. Felesége pedig el is sajátította a magyar nyelvet. 

A gróf végül 1994-ben költözött vissza a fóti kastélyba. De akkor sem tulajdonosként, hanem csupán bérlőként, hisz a restitúció más országokkal ellentétben hazánkban elmaradt. De így is visszatért hazaszeretetből és azért, hogy a Károlyiak örökségét megőrizze nem saját magának, hanem a következő generációnak.