Amikor a DVD okosabb a Facebook-posztnál, pláne a posztolónál

Ujvári Szilvia, a TISZA Párt országgyűlési képviselője egy közérdekű adatigénylésre DVD-n kapott választ, és máris kész volt a technológiai gúnyirat. Csakhogy a DVD-R nem azt jelenti, hogy az adatokat nem lehet lementeni. Sőt: az egyszer írható lemez bizonyos helyzetekben kifejezetten megfontolt informatikai megoldás.

DVD? 2026-ban? Hát nem szégyelli magát a hivatal? Ujvári Szilvia egy lemezzel a kezében fényképezkedve élcelődött azon, hogy legalább nem VHS-kazettán vagy floppylemezen érkeztek a kért adatok. A megjegyzés érthető: ma már nem minden laptopban van optikai meghajtó, és egy letöltési link sokszor kényelmesebb. A politikai poén ott kezdett félrecsúszni, amikor a képviselő az eredeti bejegyzésében azt írta, a kapott DVD-R-ről az adatokat elmenteni sem tudja, hiszen az csak olvasható.

Az R a DVD-R nevében azonban nem a Read, hanem a Recordable rövidítése. A lemez egyszer írható: a már rögzített tartalom nem írható tetszés szerint újra, de természetesen kiolvasható és átmásolható a számítógépre vagy másik adathordozóra. Ujvári később külön bejegyzésben elismerte a tévedést, és megköszönte a felajánlott informatikai segítséget. Ez korrekt reakció volt. A kérdés inkább az, miért kellett előbb nyilvánosan kinevetni egy eszközt (és az átadóját), amelynek a működéséről láthatóan halvány sejtelme sincs.

Az ügynek ráadásul párttörténeti előzménye is van. Május 17-én a TISZA Párt hivatalos bejegyzésében azt rótta fel, hogy Hankó Balázs a minisztériumi átadás-átvétel ígért elektronikus dokumentumait DVD-n adta át. A párt szerint már ez is a változás szükségességének „tárgyi bizonyítéka” volt. Így lett a DVD-ből politikai alkalmatlanságot bizonyító ereklye, majd néhány hónappal később egy egészen másféle bizonyíték: arra világított rá, hogy a korszerűség látszata nem ugyanaz, mint az informatikai hozzáértés.

Az űrtoll meséje és a valóság

Ismerős ez a fordulat az űrkutatás egyik legnépszerűbb anekdotájából. A történet szerint a NASA dollármilliókat költött egy súlytalanságban is működő tollra, miközben az oroszok egyszerűen grafitceruzával írtak. Szép mese: az egyik oldalon technológiai nagyzolás, a másikon józan ész. Egyetlen hibája, hogy nem igaz. A Fisher Space Pent magánfejlesztésben alkották meg, kezdetben mindkét űrprogram használt ceruzát, később pedig a szovjetek is áttértek az űrtollra.

Ennek ráadásul nagyon is gyakorlati oka volt. A letörő grafithegy és a lebegő, elektromosan vezető grafitpor nem éppen ideális útitárs az űrhajó érzékeny elektronikája mellett. Vagyis ami ránézésre felesleges bonyolításnak tűnik, arról néha kiderül, hogy jól átgondolt biztonsági megoldás. És ezzel vissza is érkeztünk a megmosolygott DVD-hez.

Miért lehet értelme egy lezárt DVD-R-nek?

Tegyük fel, hogy egy hivatal több száz vagy több ezer oldalnyi szerződést, jegyzőkönyvet, levelezést és táblázatot ad ki közérdekű adatigénylésre. Ezekből később politikai vagy jogi vita lehet. Egy közönséges pendrive-on az állományokat könnyű módosítani, törölni vagy újakkal felcserélni. Egy felhőben tárolt fájl is kicserélhető, ha a jogosultságok ezt lehetővé teszik. A megfelelően megírt és véglegesített DVD-R-en viszont az eredetileg rögzített állományok nem írhatók felül.

Itt fontos a pontosság: a DVD-R nem azonos az újraírható DVD-RW-vel, és egy lezáratlan, többmenetes lemezre még kerülhetnek további adatok. A véglegesített, egyszer írható lemez más: a már rögzített tartalom módosításának fizikai korlátja van. Ettől a lemez még nem sérthetetlen, és önmagában semmit nem bizonyít arról, hogy a rajta lévő dokumentum eredetileg igaz vagy hiteles volt. Csak azt nehezíti meg, hogy az eredeti példányon utólag és észrevétlenül átírják a fájlokat.

Erre épülhet rá a modern információbiztonság egyik legegyszerűbb eszköze, a kriptográfiai hash. Az SHA-256 például egy állományról 256 bites digitális lenyomatot állít elő, amelyet rendszerint 64 hexadecimális karakterrel jelenítenek meg. Lehet a dokumentum egyetlen betű vagy akár egy egész könyv: a lenyomat hossza ugyanakkora. Egyetlen karakter megváltoztatása is nagy valószínűséggel egészen más eredményt ad.

Ha a hivatal az átadott fájlok hash-értékeit külön, hitelesített jegyzékben is rögzíti, később ellenőrizni lehet, hogy a vizsgált példányok bájtra pontosan az eredetiekkel egyeznek-e. A hangsúly a hitelesített jegyzéken van: egy tetszőlegesen mellékelt hash önmagában nem bizonyítja, hogy ki készítette a dokumentumot, és hogy annak tartalma valós. Ehhez például elektronikus aláírásra vagy más hitelesítési eljárásra is szükség lehet. De a lezárt lemez és az ellenőrizhető digitális lenyomat együtt már meglehetősen értelmes kiindulópont.

Természetesen USB-adathordozót is lehet írásvédetten kezelni: a digitális forenzikában régóta alkalmaznak hardveres írásblokkolókat, és léteznek speciális egyirányú adatátviteli rendszerek is. Ezek azonban nem egy egyszerű pendrive automatikus tulajdonságai. Ha csak azt akarjuk, hogy az átadott eredeti adathordozó ne legyen utólag felülírható, néha elég egy olcsó, lezárt DVD-R. Az internetkapcsolattól elkülönített, úgynevezett air-gapped rendszerekben pedig ma sem elképzelhetetlen az ellenőrzött optikai adathordozó használata. Ott sem csodaszer, hanem egy szigorúbb eljárásrend egyik eszköze.

Attól, hogy a DVD védhető, a hivatalt még lehet kérdezni

Mindez persze nem jelenti azt, hogy mostantól minden közérdekű adatigénylésre DVD-t kellene küldeni. Az optikai meghajtók ritkák, a lemez sérülhet, a kézbesítés körülményes, és a DVD sem véd a rajta található rosszindulatú fájloktól. Egy jól megtervezett elektronikus átadási rendszer digitális aláírással, időbélyegzéssel, hash-ellenőrzéssel és megfelelő naplózással legalább ilyen jó, sőt egyes szempontokból jobb is lehet.

Ráadásul az információszabadságról szóló magyar törvény szerint az adatigénylést – ha az aránytalan nehézség nélkül teljesíthető – az igénylő által kért formában, illetve módon kell teljesíteni. Ha tehát Ujvári Szilvia elektronikus kézbesítést kért, és annak nem volt akadálya, teljesen jogos megkérdezni: miért kapott mégis DVD-t? Ezt azonban csak az eredeti adatigénylés és az átadás körülményeinek ismeretében lehet megítélni. A Facebook-fotóból nem derül ki, mit tartalmazott a lemez, lezárták-e, és milyen ügyviteli vagy információbiztonsági megfontolás vezette az átadó szervet.

A közérdekű adatok kikérése fontos demokratikus eszköz; az átadott dokumentumok tartalmát akkor is meg kell vizsgálni, ha a csomagolás nem felel meg a 2026-os divatnak. Az adathordozó életkora önmagában nem bizonyít sem hivatali elmaradottságot, sem kivételes szakértelmet. A képviselő tévedésének beismerése becsülendő, de a történet ettől még tanulságos: a technológiai fölényről nem érdemes azelőtt posztot írni, hogy tisztában lennénk az alapokkal.

Lehet, hogy DVD-meghajtó már nincs minden laptopban. A tények ellenőrzésének, a szakmai alázatnak és az önálló tájékozódásnak azért 2026-ban is alapfelszereltségnek kellene lennie. A lemez lehet egyszer írható. A tanulságot viszont szerencsére többször is el lehet olvasni.

A szerző informatikus, IT-megoldásarchitekt, információbiztonsági területeken is dolgozik.

Szakmai háttér: NASA – Space Pens, Pencils, and How NASA Takes Notes in Space; NIST – Write Blocker és Hash Functions; Infotv. – Nemzeti Jogszabálytár; HVG – az eredeti DVD-s bejegyzés és a helyreigazítás.