Az a fotó ott, az ÁBTL pincéjében a szekunder szégyenérzet maga

Ez a fotó maga a szekunder szégyenérzet a jelenlegi Magyarország helyett. (Magyar Péter mai propagandavideójának kockája.) A kép bal felén az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának még Kövér László által kinevezett igazgatója, Dr. Cseh Gergő Bendegúz történész (akinek munkáját eddig jobb- és baloldalról is elismerés övezte) feszeng a lihegő elvtársi küldöttség előtt és folyamatosan koncepciózus kérdésekre kell válaszolnia.

A felkérdezők egyben a diktatúraépítés fő gazemberei:

1. A sértett NER-szökevény, komcsi "dr. Onoka" Magyar Péter.
2. A rendszerváltoztatáskor felállított alkotmányos keretek szétrúgásában vezérszerepet játszó másik NER-szökevény, Görög Márta "igazságügyi" miniszter.
3. A Gyurcsány-kormányban edződött, a Soros-hálózat kisstílű altisztjeként karriert építő, majd a Tisza Párt kormányában az ÁVH-ért és az ellenzékiek általános üldöztetéséért, a tiszás pártvagyon megalapozásáért felelős főgazember, a Párt ellenségeiről saját bevallása szerint vaskos Excel-táblát vezető magyar Berija, azaz Ruff Bálint.
4. És aki a képkockáról épp lemaradt: Aczél György fröccsöntött, kései másolata, Tarr Zoltán bukott lelkész. Karrierjét kommunista apjának, Tarr Kálmánnak köszönheti, aki a rendszerváltás előtt (és azon túl is) az Egyházügyi Hivatal református főpribékje, tartótiszti rangú gonosztevője volt. Így most joggal habosítja a száját Tarr, hogy az apja nem volt besúgó. Persze nem AZ volt, ez a gond az egész ügynökaktázással....

Magyar, Tarr és Ruff a videón folyamatosan azt próbálja kipréselni a szerencsétlen igazgatóból, hogy Orbán Viktor szándékosan palástolta el az ügynökaktákat és hogy akár Moszkvába is lophattak ki fontos iratokat... az igazgató meg billeg a becsülete és az állása között, próbál értelmes válaszokat adni az aljas felkérdezésre.

Aljas, hiszen a valóság közismert: az állambiztonsági hálózatot véres kezű kommunisták működtették. Kezdetben a bolsevik rezsim ellenségeinek beazonosítása és megsemmisítése volt a fő céljuk, aztán a hetvenes-nyolcvanas évekre egyre inkább az egyenes, magyar emberek besározására, az ellenzék megosztására és lejáratására törekedtek. Végül az általuk már 1986-87 környékén megjövendölt, a belügyes iratokban csak modellváltásnak nevezett rendszerváltoztatás manipulálása lett a Hálózat fő feladata.

Ahogy (a FIDESZ-KDNP-többségnek köszönhetően) napvilágra került iratokból például megtudhattuk: Horváth József, a belföldön dolgozó ügynököket mozgató III/III-as csoportfőnökség parancsnoka egy 1989-es az állománygyűlésükön feladatba adta: el kell foglalniuk a kibontakozó demokratikus pártok és a civil közélet, illetve az egyházak kulcspozícióit. "Nem valószínű, hogy a következő években bíboros SZT-tisztünk lesz, de ezen a területen sem kell elvetni ezt a lehetőséget" - mondta például Horváth.

Az 1990-ben kirobbant Duna-gate botrányból jól tudjuk, hogy az állambiztonsági szolgálatok még az első szabad választás kampányába is beleavatkoztak, a Fidesz, az MDF, az SZDSZ, a Magyar Október Párt, a Kisgazdapárt, a szocdemek vezetőit mindvégig megfigyelték. Majd valóban beépültek az új intézményekbe, az ügynökaktákat pedig ledarálták, hazavitték, utóbbiakat időnként átadva az Ungváry Krisztián, vagy Kenedi János-féle kétes alakoknak.

Amikor a Fidesz-KDNP 2010-es, elsöprő győzelme után fellángolt a vita az addig rejtegetett ügynökmúlt feltárásáról, épp a fent leírt szempontok vezettek oda, hogy végül úgy döntöttek: ugyan teljes kutatási szabadságot biztosítanak, de magánszemélyeknek csak a saját családi adataikat adják ki.

Más kérdés, hogy a témát a Momentumtól a Puzsér-féle szamuelystákon át sokan forszírozták azóta, ezért talán helyesebb lett volna a teljes nyilvánosságra hozatalt meglépni, mintsem átengedni ezt is a mostani ágenskormánynak.

De lényeg mégiscsak az, hogy az állambiztonsági múlt legfontosabb dokumentumai a munkatervek és belügyi beszámolók, utasítások és az SZT-tisztek, továbbá a főként belügyi céllal futtatott katonai és külügyi hírszerzők tevékenységének iratai, nem pedig a szerencsétlen besúgók kimazsolázott, hiányos kartonjai. Amit most látunk, az a Tisza Párt mindennapi hecckampányának egy újabb mélysége, hiszen a tiszás pártbizottság kedvére tobzódhat a levéltárban. (Apropó, mi lesz a következő? Ruff Bálint bemegy majd a bíróságra és tollba mondja a politikai perek ítéleteit?)

A néhai Horváth József és a többi alávaló komcsi mesterterve beteljesült: az ő szerepük háttérbe szorul és ismét az általuk nagyvonalúan hátrahagyott, megrostált ügynökakták viszik el a show-t.

Szétszakadt Magyarország...

Tarr Zoltán mai képmutató hárításához, miszerint a kommunista apja nem volt besúgó (nem AZ volt) és az egész félrevezető ügynök-hecckampányhoz íme egy kis adalék.

Ma a Tisza Párt kormánya megrángatja az ügynökök családjait, de nem beszél a rendszer megrendelőiről, működtetőiről, az igazi gazemberekről. Ezért is töltöttem fel a 2016-os Szétszakadt Magyarország című dokumentumfilmünk részletét, melynek célja éppen a (továbbélő) Hálózat hiteles bemutatása volt.

Írta (a Hamvas Intézet kutatásai alapján) Mező Gábor, az itt látható szereplői Bálint László kutató, egykori kémelhárító, Horváth Attila jogtörténész, elűzött alkotmánybíró, Szokolay Zoltán költő, kényszerített besúgó, későbbi MDF-es képviselő és Deutsch Tamás Fidesz-alapító. Rendeztem én.