Kapcsolódó cikkek

A diplomácia világában nem számít újdonságnak, ha valamelyik ország vezetője az őt fogadó állam anyanyelvén szólal fel, illetve mond beszédet. Általában ez egy diplomáciai gesztus az adott állam felé. Ugyanakkor bizonyos feltételek hiánya esetén a "gesztus" könnyen áteshet a behízelgés kategóriájába, ahogyan ez a tegnapi napon is történt. 

Megtörtént az első közös cseh-magyar kormányülés, amely után Magyar Péter és Andrej Babiš sajtótájékoztatót tartott.

A kormányváltás után a magyar külpolitika résmentesen feltakart a Brüsszelen keresztül folytatott német birodalmi politika mögé. Lezárta a kapcsolatokat a globális déllel, megüzente a közös európai álláspontot Kínának és Oroszországnak és ennyi. Minek külügyminiszter egyáltalán ehhez? 

 Gyurcsányék anno csak mondták, hogy merjünk kicsik lenni, most azok is lettünk. Így alakult át hazánk geopolitikai hídból a világ viccévé. 

Ismeretes, vasárnap este robbant a hír, hogy állítólag az USA, Oroszország és Kína is szívesen látná a volt magyar miniszterelnököt az ENSZ élén.

Ha az 1956-os évforduló ünnepségének nemzetközi vendéglistáját elemzzük, joggal kritizálhatjuk a külföldi résztvevők diplomáciai szintjét és így a szervezést. Mintha az elit kerülné Pétert.

Ahhoz képest, hogy Magyar Péter "világra" szóló meghívást intézett az országok vezetőihez az '56-os forradalom 70. évfordulójára, nagy tolongás nem alakult ki állam- és kormányfők között.

Pusmognak mindenfélét Kapitány Istvánról és most már Orbán Anitáról is. Állítólag le akartak mondani, egyik nem bírja Magyar Pétert, a Shell-mester meg nem tud rendesen dolgozni és nem tudja kezelni a kritikát. Fogalmam sincs, hogy igazak-e a pletykák vagy sem. De nem is ez a lényeg.