Kapcsolódó cikkek

Az ügynökakták nyilvánosságra hozatala nem harminchat évet késett, ahogy az ördögfióka visítja, hanem harminchat éve véglegesen megbicsaklott. A miniszterelnök - aki a MEG NEM történtek idején még a csattogós lepkét tologatta - történelmi tettnek igyekezik beállítani azt, ami történelminek ugyan történelmi, de nem egyéb, mint egy gyalázatos blöff. Okot ad ugyanakkor a derűre, hogy vastagon benne van az öntökönrúgás lehetősége. 

Kiváló terelőhadművelet az, amit a Tisza-kormánytól láthatunk. Napokig, hetekig vagy akár hónapokig is azzal lesz elfoglalva mindenki (legalábbis, akik tudják, hogy mit jelentett ügynöknek lenni a kommunizmusban), hogy a rokonait, ismerőseit, felmenőit, munkatársait, közéleti szereplőket és ki tudja még kit ellenőrizzen, hogy fent van-e a neve a bűnösök között. Mindeközben elfeledkezhetünk arról, hogy hullanak a fejek az állami szektorban, nem működnek még mindig rendesen a minisztériumok, nőnek az adóterhek és épül az urambátyám rendszer a mi pénzünkből. 

 Megnyíltak az évek óta nyitott ügynökakták, és ismerős neveket fedeztünk fel bennük. Többek között a Tisza-kormány több tagjának felmenőit. Ami viszont a nevek mellett érdekes, az az, ami nincs mellettük, vajon mi lehet a törölt dokumentumokban? 

Magyar Péter bejelentette az egykori állambiztonsági hálózat dokumentumainak széles körű nyilvánosságra hozatalát a nyitottaktak.hu oldalon, ami komoly kérdéseket és az aktanyitás veszélyeit is felveti.

 A rendszerváltás után több, mint harminc évvel is lezáratlan kérdés, hogy kik működtek együtt a kommunista rendszer titkosszolgálatával, és kiknek az érdeke, hogy bizonyos dokumentumok továbbra se kerüljenek nyilvánosságra.