Egy ZS-kategóriás valóságshow pillanatain csámcsogunk, ez most az országunk

Kifejezetten szánalmas, hogy nekünk, magyaroknak kifényképezett utalások képernyőképeit kell nézegetni. Mint egy zs-kategóriás mozi. De nem, ez a miniszterelnök bizonygatása az elvileg nem létező gyerektartást illetően. Ez a mi országunk most.

Igen, ez most a központi téma, ezt zabálják az emberek, ezen csámcsognak. Micsoda méltóság ez. Abba már nem is akarok belemenni, hogy a júniusi utalási fotó után jött a májusi, az azt követők pedig elmaradtak.

De nekünk tényleg ezzel kell foglalkozni? Úgy zajlik az ország élete, mint egy valóságshow. Szépen felkészítették a kereskedelmi tévék erre a társadalmat. A sok vakbuzgó meg drukkol, egyből mindent elhisz, "bizonyíték sem kell, Péter, hiszünk neked".

Igen, itt tartunk most, ez a közös színvonal. Napokig kell rágódni és fenyegetni a német kiejtés és a protokoll felrúgása miatt, ezt is másokon kell leverni. Nem arról hallunk, hogy mi a következő időszak stratégiája. Nem, az nem fontos.

Mi lesz a gázzal és az árammal, a rezsivel, elszabadulhatnak-e az árak az árrésstop kivezetése után? Miért külföldi vállalatok kapják a lehetőségeket magyarok helyett? Mi lesz az üzemanyagárakkal hosszútávon? Van-e már szervezeti és működési szabályzat minden miniszériumban és a bosszúállás gründolásán kívül csinálnak-e mást? Hova lett a külpolitikai súlyunk? Fizetünk-e Ukrajnának vagy sem?

Régen vicc tárgya volt a háborús veszély, most Magyar Péter maga ismerte el Berlinben, hogy a második világháború óta nem volt ilyen veszélyes helyzet és a migráció is súlyos veszélyforrás. Ezért ezt már meg sem kérdezem. Igaz, egy-két túlhevült tiszás nekem esett, hogy már megint háború és megint migráció, csak aztán tűntek el, hogy jeleztem nekik, Magyar Pétertől idéztem. Onnantól kezdve valós veszéllyé vált.

Túl sok az információ, túl kevés a gondolkodás, ez a mi gondunk. Így aztán egy sör kipattintása mellett továbbra is csodás időtöltés a képernyőfotók bámulása, az abszolút filmszínház kipárolgásának tüdőre szívása. Meg most egy frankfurti bejelentkezés, ahol a Tisztítűz lobogása a fontos, a kétnapos nemzetközi csúcs csak a körítés. Persze, mert külföldön mindig csak a lebőgés zajlik, még a levitézlett európai liberálisok is T-betűt mutatnak a mi csodás miniszterelnökünknek.

Csak közben zajlik a valódi élet is, az pedig végül nem kíméli az alternatív valóságot.