"Ki az az ember, akinek a kezébe most a magyar nemzet sorsa került?"

varga_judit_1.png
Ennél félelmetesebb és vészjóslóbb költői kérdést mostanában nem hallottam. Mert ebben benne van maga a válasz is. A Varga Judit mai meghallgatásán elhangzottak egy csipetnyi valóságot hoztak a hónapok óta cukormázzal leöntött Magyar Péter-világba. Még nekünk is mellbevágó pillanatok voltak úgy, hogy a jelenlegi miniszterelnök egyetlen szavát sem hittük el eddig sem.

Aki lát, aki hall, aki érzékel és akinek a valóság még jelent valamit, annak nem nehéz válaszolni Varga Judit szavaira. De ő maga is elmondta ma a meghallgatáson. Lassan egyre többen érzik magukon az országban azt a jeges borzalmat, amely a bosszúállás, a hazugság, a kegyetlenség, a lelketlenség és a szemfényvesztés közénk manifesztálódott kísértete lehel ránk. Kezdi átjárni és megbetegíteni a nemzet szövetét.

Abba én már nem is akarok belemenni, hogy ez kiknek a bűne és kiknek a hibája. Most már ebben élünk, a Tavaszi szél című "élethazugság" a mindennapjaink részévé vált, átitatja azokat is, akik nem akarják és fokról fokra betegíti meg a társadalmat.
Magukat értelmesnek, tájékozottnak, okosnak és informáltnak tartó emberek dőlnek be ma is könnyes szemmel egy olyan alaknak, akiről ma Varga Judit beszélt. Hogy a volt igazságügyi mi a felelőssége ebben a folyamatban, amibe most kerültünk?

Látszik rajta, hogy ezzel a teherrel éli a mindennapjait. Nem kellett az előző kormány szekerét tolni, nem kellett imádni Orbán Viktort, lehetett kritizálni joggal dolgokat, mindent meg lehet magyarázni és meg lehet érteni, miért ne lehetne másképp gondolkodni, de az megbocsáthatatlan, hogy megoldásként Magyar Péter és bandája jelentett alternatívát több mint 3 millió embernek.

Ami ezalatt a bő fél év alatt történt, egyfajta felvillanó látomásrészlet, rövid, hagymázas vízió ahhoz képest, ami még ránk, magyarokra vár. Igen, magyarokra, nem csak fideszesekre, mi hazánkosokra, dékásokra, politikával nem foglalkozó emberekre, hanem a tiszás derékhadra is.

Ne legyen így, de ez az út a szemfényvesztés, az eddig ki nem élt gyűlölet beteljesülésének ígéretének árán a szakadék mélyére gördít mindannyiunkat. Lesz-e erőnk kimászni onnan? Félek, már csak ez a kérdés maradt.