A prágai antihős csodás és bátor viselkedése csak egy kis apróság a világunk jobbá tételén ügyködő tiszás államgépezet zakatolásában. Van ok további büszkeségre is, hiszen az ukrán nagykövet mondta ki Magyar Péter helyett, hogy jól áll Magyarország leválása az orosz energiáról. Hogy mi?

Az ellenzék összesen 67 mandátumot szerzett, bár közel sem olyan egységes, mint Netanjahu tábora. 

Hát, ezt a tegnapi etűdöt azért nehéz kibírni szó és betű nélkül. A megválasztott magyar miniszterelnök a sértett és gonoszkodó nagycsoportos óvodást is lekörözte. Éljen a prágai hős! Mit mondjunk arról, aki kimegy (elvileg) tárgyalni külföldre, és ismét tombolást rendes egy sajtótájékoztatón. Megint.

 Bütyök, a THE MAN posztolt egy képet arról, hogy ez egyetlen dolgot csinálja, amit az ember Prágában tehet, ha nincs ott semmi dolga (mondjuk neki éppen lenne, de mindegy), azaz sörözik. Ismerve azonban a kormányfő bulizási szokásait, úgy gondoltam adnék neki néhány tanácsot, mielőtt Kapitány István telefonja a Moldva folyóban landol, vagy megint foltos lesz a nadrág. 

Megtörtént az első közös cseh-magyar kormányülés, amely után Magyar Péter és Andrej Babiš sajtótájékoztatót tartott.

A közösségi médiában terjedő pletykákra alapozva hosszabbíthatták meg Seszták Miklós, a Kereszténydemokrata Néppárt korrupciós bűncselekményekkel gyanúsított képviselőjének letartóztatását. Kor - kór - rajz a nagyon-nagyon független hatóságok miniszterelnöki kézivezérléséről, a kőprofi balfaszkodásról, amelynek elkövetői még büszkék is tetteikre. 

A kormányváltás után a magyar külpolitika résmentesen feltakart a Brüsszelen keresztül folytatott német birodalmi politika mögé. Lezárta a kapcsolatokat a globális déllel, megüzente a közös európai álláspontot Kínának és Oroszországnak és ennyi. Minek külügyminiszter egyáltalán ehhez? 

Öt percre kiteszem a lábam, és már nem tudom követni, hogy mi az Isten történik már megint Magyarországon: Magyar Péter Skodával csövesedik Prágában, Kapitány Istvánnak meg valami kólás doboza van. 

A jogállamiság és az igazságszolgáltatás magyarországi hiányosságait joggal kritizálhattuk az elmúlt 35 évben is. Eddig is kiáltóan ellentmondásosak tudtak lenni egyes bírói és ügyészi döntések. De a legutóbbi "rendszerváltás" utáni bosszúban a jogásztársadalom felelőssége már minden korábbinál látványosabban jelenik meg.