Miért is kellene Orbán Viktornak megújulnia?

„Nézzék, én 63 éves vagyok, semmi kedvem megújulni. Végig akarom élni az életemet normálisan. Én egy keresztény magyar férfi vagyok, mit újuljak meg ezen? Mind a három rendben van, nem akarok rajta változtatni.”

Orbán Viktor 30-45 évvel idősebb azoknál a korosztályoknál, akik legfőképpen ellene szavaztak. A politikai megújulás kontextusa az a felvetés lenne, hogy az ötszörös miniszterelnöknek lehetne valami esélye “elszeretni” ezeket a fiatalokat Magyar Pétertől és az “ennél rosszabb már nem lehet életérzéstől”. Én elhiszem, hogy ez furcsa azoknak, akik nemet is tudnak váltani, de ez maga a politikai lehetetlenség. Bármennyire hihetetlen tűnik is (haha), szerintem ennek a kijelentésének mentén Orbán a fiatalok kognitív fejlődésével kapcsolatos optimizmusára is utal. Bármiféle ma elvárt orbáni megújulás annyira lehetne hiteles, amennyire egy kirívóan túltolt plasztikai műtét.

Nyilván szinte senki nem emlékszik már ilyesmikre, de Orbán a politikai pályájának elejétől kezdve folyamatosan elmondta a mélyebb interjúiban és az elemző beszédeiben, hogy aktuálisan mit tanult meg a politikáról a közelmúltban. Önreflexíven megvan neki a saját fejlődéstörténete, és joggal bízik abban, hogy ezen az örvendetes folyamaton azért a normális emberek döntő része is végigmegy. Orbán Viktor azt is elmondta lényegében tegnap, nagy úr az a hite a 3,4 millió tiszás szavazónak, hogy csak jobb lehet, és bármiféle változáshoz szembesülniük kell azzal, hogy a Tisza nagy társadalmi kísérlete nem sikerül.

Magyar Péter és a Tisza Párt sikeres felépítésével a hagyományos politika megszűnt Magyarországon. Az 1990-es rendszerváltás fiatal politikusgenerációja legfeljebb csak a politikai karrierjének utolsó dobására készülhet és lehet, hogy már arra is csak a háttérből. Sőt szinte az a rendszerváltás már el is felejtődött, Baka elvtárs pedig éppen most mondta ki, hogy szerinte vértelen forradalom zajlott le Magyarországon és most is rendszerváltás történt. Baka persze jogi rendszerváltásra gondol, Orbán Viktor azonban egyértelműen a politikai inga kilengéseként tekint a helyzetre és a választói hangulatból vezeti le ezt a jelenlegi állapotot.

Minden generációnak, legalábbis itt Magyarországon, meg kell élnie a maga katasztrófáját. A harminc alattiak még gyerekként élték meg az utolsó nagy gazdasági rengést, a 2008-as válságot, és gyanítom, hogy a járvány sújtotta kamaszkorukat már az Orbán-rendszer bűneként raktározták el magukban. Ahogy Orbán keleti nyitását, az oroszokkal való együttműködést teljesen az amerikai Demokrata párt keretezésében ismerik, hiszen kizárólag a demokraták fiókintézményeként üzemelő amerikai tudatipar termékeit fogyasztották egész életükben.

A Fidesz vagy a magyar jobboldal fog még választást nyerni, de a negyven alattiak között bizonyosan nem Orbán lesz a fő hívószó, akkor sem, ha a negyven fölöttiek között még simán lehetne Orbán Viktorral választást nyerni. Hiába fognak hiányozni azok a munkahelyek és támogatások, amelyeket Orbánnak köszönhetnek, a háláról újra kiderült, hogy nem politikai kategória. Orbán pont azzal üzeni a legtöbbet, ha változatlan marad, mert ő fogja képviselni azt az állandóságot, amely éppen most illan el az országunkból, a kontinensünkről és a világunkból is. Szerintem a stabilitásnak nagy konjunktúrája lesz, sokaknak lesz nosztalgiája a régi szép idők iránt.

A Magyar Pétert támogató technológia nagyon “értette” hogy miként is működnek a “mai fiatalok”, de ez nem pótolja a jelenlegi hatalom valóságismeretét. Magyar Péter a kommunikációját menedzseli még mindig jól, addig Orbán egy valóságmenedzser és ebbéli minőségét a mai trendekbe illeszkedő fazonigazítás csak gyengítené.