Kapcsolódó cikkek

Új filmünk bemutatójára és Revans-közönségtalálkozóra invitáljuk olvasóinkat november 12-e, csütörtökre, fél hétre a Polgári Mulatóba. Az Egy Pesti Srác - Varga Janika a Corvin közben című dokumentum-portréfilmünk díszbemutatójához kapcsolódóan pódiumbeszélgetést szerveztünk Köő Artúr történésszel, Huth Gergellyel és Kertész Dáviddal, a film készítőivel és Stefka Istvánnal, az Ötvenhat arcai és 1956 lövészárkai című portrékötetek szerzőjével, plusz egy meglepetés-vendéggel!

Ha 1990-ben az összes olyan élő kommunistát megbüntettük volna, aki bármi rosszat csinált 1945 után, és legalább a gyilkosokat és az ölésre parancsot adókat lecsuktuk volna örökre, akkor lehetne azon gondolkozni, hogy utána megnézzük, az apparátusban és a beszervezettek között ki volt gazember és ki volt áldozat. 

Miféle ördögi dolog ez az ügynökaktás performansz a Tiszától és Magyar Pétertől. Megint az egy mondatban összefolyó ellentmondás uralja ezt a társaságot. Leleplezni az ügynököket, mondják ők, de valójában elkendőzik a valóságot, az árnyékba tolják az igazi bűnösöket, és megint egymás ellen uszítanak ártatlan embereket.

 Az egykori PestiSrácok.hu szerkesztőség révén 2016 óta évről évre azért szervezzük meg a Halhatatlanok napját november 4-én, hogy a magyar nemzet e példaképeinek bátorságát méltó módon felidézzük. 

Ami összemosható, az slágertéma a baloldalon, a többit el kell felejteni, tartja a marxista mondás.

Talán az rendben van, hogy a forradalom kitörésének napja nem közös ünnep, de hogy a gyász sem közös, az tényleg minden közös megtagadása, az a teljes dezintegráció. A függetlenségünkről meg már szó sincs. 

Tartsunk össze, ne hagyjuk, hogy 1956 hőseit elvegyék tőlünk, ünnepeljük meg együtt a legbátrabb szabadságharcosainkat, akik a november 4-i offenzíva után tovább harcoltak a hatalmas túlerővel szemben és beleírták a forradalmunkat a világtörténelembe! Halhatatlanok napja immár tizedik alkalommal, november 4-én, szerdán 16 órától 20 óráig a budai Bem téren: legyél ott, legyél jelen, álljunk ki egymásért! 

Mitől méltó egy ünnep, mitől hiteles egy megemlékezés? Elsősorban attól, ha valaki nem saját magát helyezi a középpontba, ahogy ganaj módon tette Magyar Péter, a lyukas zászlóba is a saját fejét montírozva bele.

„Egy jó beszédnek olyannak kell lennie, mint egy nő szoknyájának: elég hosszúnak, hogy elfedje a tárgyat, de ahhoz elég rövidnek, hogy felkeltse az érdeklődést”- tartja bölcsen a mondás. Azok pedig, akik szónoklatra, beszédre adják a fejüket igyekeznek eleget is tenni ennek. 

Ha az 1956-os évforduló ünnepségének nemzetközi vendéglistáját elemzzük, joggal kritizálhatjuk a külföldi résztvevők diplomáciai szintjét és így a szervezést. Mintha az elit kerülné Pétert.