Megint valami nagyon csúnya dolgot szabadít ránk a személyes bosszú következménye
Éljen az elesett nők gyámolítója, éljen a magyar családon belüli és kívüli erőszak ellen küzdő páncélos lovag. Éljen Magyar Péter, aki kisstílű bosszú miatt előadta az Isztambuli Egyezményről, hogy azt csak poénból nem ratifikálta az előző kormány és volt felesége, mert nem szerette a nőket.
Na, ő szereti. Imádja. Gyámolítja. Erről Varga Judit is mesélt, aztán valahogy most a júniusi tartásdíjról kifotózott utalási képernyőfotón túl nem jutottunk. Ellenben, ezen csámcsog mindenki, mint egy ZS-kategóriás valóságshowban.
De tudjátok mi a csodálatos? Hogy senkit sem érdekel, hogy már megint kellemetlen kamuszag van, még ő jön ki jobban az Imhotep-et kántáló tömeg jóvoltából. Mekkorákat röhöghet ilyenkor?
De az Isztambuli Egyezményről is beszéljünk picit. A személyes bosszú kiteljesedésének jegyében egy olyan egyezményt fog az ország ratifikálni, amelyet az előző kormány és Varga Judit, akkori igazságügyi miniszter nem véletlenül nem tett meg. Ugyanis engedi a társadalmi nemek használatát, így a férfinő, nőférfi, nem bináris és hasonló agymenések közöttünk járhatnak majd.
De ez még semmi. A migrációnak is alaposan megágyaz, hiszen elég lesz azt mondani egy nőnek, hogy őt üldözik valahol Fekete-Afrikában, az arab világban és nekünk be kell fogadni. Hogy ezt majd hogyan ellenőrzik derék hatóságaink, azt nem tudom, a letartóztatások jobban mennek nekik. De az biztos, hogy Nyugat-Európa számára nem jött be az utóbbi bő évtized "tényleg menekült vagyok" szlogenje, mert lassan belefulladnak abba a mocsárba, amit engedtek magukra telepedni.
Ilyen tehát az, amikor egy családi szappanoperából az egész országot, nemzetet érintő sorscsapás lesz. Aki ennek örül, aki ujjong, az tényleg nem tudja, hogy mit jelent az Isztambuli Egyezmény és az valamilyen torz oknál fogva azt hiszi, hogy Magyar Péter tényleg a nők gyámolítója.
Kifordult a világ önmagából. Jobban, mint bármikor gondolhattuk volna.
