A lengyeleknek a rendszerváltás óta a legnagyobb kihívással kell szembenézniük: úgy kezelni az alkotmányos puccsa után keletkezett politikai-jogi és morális “krátereket”, hogy azt két hatalom se töltse meg.

Én értem, hogy most fontos ezen rugózni, az O1G-tábor ugyanis egy éve, azon is hetekig rugózott, amikor Orbán Viktor egy random tartott, félórás nemzetközi sajtótájékoztatón belebakizott egyetlen egyszer az angol mondatába. 

Pintér Sándor egykori államtitkárának a fia és egy milliárdos számlagyár. Ezt hívják a pszichológiában azt hiszem társítás alapján történő hibáztatásnak. 

Hadházy Ákos egy Facebook bejegyzésben bírálta a Tisza kormányt azért, mert nem mentek el az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottságának ülésére, ahol az ellenzéki politikusok érdeklődtek volna az ügynöklista nyilvánosságra hozatalának részleteiről, ami balul sült el. Szerinte aggályos, hogy máskor bezzeg vitatkoznak az ellenzékkel, csak amikor kellemetlen a szitu akkor nem. Ezért a színjátékért viszont kár egy ekkora termet fűteni. 

A diplomácia világában nem számít újdonságnak, ha valamelyik ország vezetője az őt fogadó állam anyanyelvén szólal fel, illetve mond beszédet. Általában ez egy diplomáciai gesztus az adott állam felé. Ugyanakkor bizonyos feltételek hiánya esetén a "gesztus" könnyen áteshet a behízelgés kategóriájába, ahogyan ez a tegnapi napon is történt. 

A szöveg Magyar Péter német nyelvű beszédét és a magyar politikai kultúra kettős mércéjét elemzi a nyelvtudás és a hitelesség tükrében.

Nyilván a nyelvet gyakorolni kell, minden alkalmat ki kell használni, habár azt mondják az okosok, hogy nem jó ötlet nyilvánosság előtt tartott beszédekkel kezdeni a hiperpasszív nyelvtudásunk felidézését. Karácsony Gergely is csak évek múltán mondott beszédet angolul nyilvánosság előtt. 

Merz kancellár felajánlása nem gázüzlet, hanem pőre a germán mohóság állatorvosi külügyminisztere. Magyar Péter produkciója meg a színtiszta gyarmati csicskulás. 

Lassan az lesz a kérdés, hogy kilenc embert gyászoló hozzátartozókat vajon miféle kínvallatásnak “kell” még alávetni, hogy a szörnyűséget felhasználva Tuskék eltereljék a figyelmet a lengyel alkotmánytörténet leggyalázatosabb időszakának periódusairól? 

Hiába akarta meghonosítani a hazai, ötvenes éveket idéző másfél órás óbégatást, ez még Friedrich Merz német kancellárnak sem tetszett, aki az egyezményes T-betűt mutatta fel a kezeivel, azaz jelezte, hogy lejárt az idő. Félő, hogy ezt a megaláztatást majd megint itthon fogja leverni Magyar Péter.