Vezér-cikk

Lassan felocsúdunk. Lassan. Lám, a Pesti Srácok helyébe új nevünk is került. Erre ocsúdtunk, hogy Revans vagyunk, vagy kellett lennünk, pedig a gárdánk ugyanaz. És bár füle még nincs a vezércikkeknek az új honlapon – nyilván nem azon, ahová tizenvalahány éven keresztül írtunk vezércikkeket –, eljött annak is az ideje, hogy ismét terjedelmesebb formában fejtsük ki gondolatainkat jelenről, múltról, jövőről. Immár a Revanson.

Már amennyiben erre való egy vezércikk. Állásfoglalás, ami több, mint vélemény. Ami túlmutat a hétköznapin. Elvonatkoztatás. Jelen esetben menedék. Menedék, mert olykor kell egy hely, ahová nem türemkedik be Magyar Péter, aki lassan egy egész ország kéretlen rokonaként tölti ki a magyar nemzet mindennapjait. Belevegyül az ünnepi tornacipő szagába, a csevapcsicsa fűszerei közé, a tiszai kecsegék halrajába, a románföldi matyóhímzésbe, ott bábáskodik Pakson, mikor az uránatomok meghasadnak, és előbújik a pelyhes bárium, meg a kistestvére, a kripton. Ő vár virágcsokorral a reptéren, ő a nagymama almáspitéjének habja, a Szigeten a jóvilágba lőtt pezsgősdugó, tinidiszkók táncparkettjén a sikamlós csillogás. Havazáskor hólapát, áradáskor homokoszsák. Kórházban a légkondi. És ő támasztja rongylábain a négyeshatos jegyautomatájának másik oldalát hajnalban. Még akkor is ott van. Amikor már végképp nem akarnál rá gondolni. De már másnap reggel ugyanúgy vele ébredsz.

Magyar Péter már ott van a fejedben. Ott akar lakni. Egyedül a születésszámok pozitív alakulásában nincs még jelen, mert, mint bevallotta, erre még nem volt ideje. De idővel meg fogja csinálni egész Magyarországot. Az csak véletlenül alakult úgy, hogy az első vezércikkünk éppen keddre esett, és hogy az elsőt épp én írom. És mostantól minden kedden. De, elhatározásom szerint egy sort sem fogok Magyar Péterre vesztegetni ilyenkor. Sokkal fontosabb kérdésektől venné el ugyanis az időt. Például a nemzeti oldal megújulásának kérdésétől. Amelynek első és legfontosabb feladata annak hiteles bizonyítása, hogy hogyan NEM nevel ki magából újabb Magyar Pétereket. Őt ugyanis a Fidesztől örökölte ez az ország, úgy, hogy hereként élősködhetett a polgári kormányzás legszebb éveiben, miközben semmi köze nincs a polgári és nemzeti gondolathoz.

Lehet Magyar Pétert utálni a mostban, dehát ezelőtt is éppúgy itt volt. Jól is élt. Milyen mókás, mikor a Parlamentben azt üvöltözi a Fidesz padsorai felé, hogy ott tolvajok, rablók, nemzetgyilkosok ülnek, miközben rajtuk gazdagodott meg, rajtuk élősködött, különben teljesen jelentéktelen háttéremberként. Ha valami, akkor az teljesen slendrián helyzetértékelés, hogy a Fidesz és a kormány utolsó éveiben valamiféle katonai rend, az alá- és fölérendeltség viszonyaiban működött, eltaszítva magától a kritikus, jobbító, külső hangokat. Nem.

A Fidesz kormánya nem katonai volt, hanem bürokratikus. Pökhendi „közszolgák” csapata, akik az állami gépezet különböző csápjain lengedezve élték hivatalnoki életüket, és mindenhez is igyekeztek érteni. Erre is készültek eleve egy közgazdász, vagy jogi diplomával, esetleg a közszolgálatin szerzett valamilyen papírral. A bürokrata karrierre, aminek semmi köze nem volt a nemzeti, konzervatív elköteleződéshez. És ebben a bürokratikus légkörben evickélt maga Magyar Péter is. Csak tőle focistafeleségként, meg pár belsős haver jóvoltából még annyit sem vártak el, mint az alap jólkereső csinovnyiktól, aki manapság már különben tiszás.

Egyszóval ezt a vezércikket néhány kérdéssel zárom, amelyre mostantól keddenként választ keresek. Komolyan gondolja -e a polgári jobboldal politikai maradéka, hogy ismét nemzeti tényezővé válik? Hajlandó lesz -e a Magyar Péterrel való szánalmas kakaskodáson túl a magyar jövőt meghatározó erőjévé felnőni? Hajlandó lesz-e a még rendelkezésére álló háttérintézményein keresztül felmérni, hol hibáztak? A még rendelkezésre álló háttérintézmények hajlandóak lesznek -e egyáltalán a társadalom felé fordulni? Hajlandó lesz-e a Fidesz felismerni, hogy influenszerek előtérbe állítása nem helyettesíti az országvezetői karaktert? És egyáltalán, számít-e még a Fidesz mint brand? Ami már nem egyenlő a nemzetivel, a konzervatívval és a kereszténnyel. Erre Magyar Péter a bizonyíték. És ezt a Fidesz magának köszönheti.