Vitathatatlan-blog: a közéletet meg kell szabadítani a megélhetési keresztényektől
Miként hat a celebkultusz, a megélhetési szemlélet és a világi gondolkodás a modern kereszténységre? Mi történik, amikor a hit szolgálata helyett a népszerűség, a pénz és az önérvényesítés válik a vallási élet mozgatórugójává? – ezekre a kérdésekre keresi a választ a Vitathatatlan cikke.
Mint elöljáróban kiemelik, „a kereszténység legnagyobb veszélyei sokszor belülről érkeznek”. Ezt azok a celebek is tanúsíthatják, akik működésük alatt látványos vallási transzformációkon estek át. Ilyenek a blog szerint Hodász András, vagy éppen Lukácsi Katalin.
Hodász kapcsán megjegyzik,
egy exhibicionista ember a minél nagyobb magamutogatási lehetőségeket keresi. Népszerűség, rajongás, elismerés és sikerek. Meg pénz és csillogás. Zenész, tanár, pap vagy youtuber egyre megy: pont olyan celeb, mint pl. Alekosz, csak más minőséget és megoldásokat választott. Hodász Andrásnak a keresztény témák csak a megélhetés és a népszerűség témái.
Ugyanakkor kiemelik, „a kereszténység számára valódi gondokat a hétköznapok csendes létrontói okozzák. Róluk nem szólnak a hírek, velük nincs tele a sajtó - de tevékenységeik mégis sokkal károsabbak, mint az influenszereké, meg a celebnek mondott bohócoké. Ezekből rengeteg van, ők a megélhetési keresztények". Mint kifejtik,
a megélhetési keresztény elsődleges jellemzője, hogy pont nem érdeklik se a hittételek mélységei, se az adott vallás szemléletei és nézetei. A megélhetési keresztényt csak a felszínes lózungok érdeklik, és az, hogyan tud egy közösség eltartottja lenni. Az ő teológiája az önsajnáltatás, az állandó nyavajgás és siránkozás, amellyel az adott közösség segítőkészségét használja ki.
Összefoglalva arról írnak,
akik manapság Isten nevével visszaélve nyerészkednek, sokkal rosszabbat tesznek azoknál is, akik a templomban akarnak birkát árulni. A kereszténység tehát vagy nagyon gyorsan kiűzi maga közül ezeket, vagy nem lesz kereszténység. A szűrés egyszerű, csak elfogultság mentesen kell végezni. Aki nem valós tudással és teljes szívből eredő meggyőződésből, hanem egyéni érdekből beszél kereszténységről, legyen az az celeb, politikus, újságíró, útkereső youtuber vagy bármi - tapsolás helyett leteremteni kell, mert Isten nem eszköz, a kereszténység pedig nem a megélhetési, haszonszerzési, önimádati lehetőségek útja.
Tehát: vagy elkergetjük a megélhetési keresztényeket a főállású főkeresztényekkel, az útkeresőkkel meg a másként gondolkodókkal együtt, legyenek azok akár önjelölt prédikátorok, akár templomi segítők, akár papok vagy lelkészek, akár érsekek - és visszatérünk ahhoz, hogy igaz és hithű lelkipásztoroktól tanulunk (és nem illetéktelen tiktokerektől!), és általuk Istent követjük - vagy önnön lustaságból és gyengeségből kényelmesen félrenézve nyavajgunk, hogy a világot a templomon belül és kívül egyaránt a sátán uralja.
