A háttérben meg hatalmas szélerőművek dőlnek el

Miközben egy ország azon veszekszik, röhög, pörög, vergődik, hogy Magyar Péter egy átlagos tíz perces intervallumban éppen mit hazudott, valahogy kiderült, a szakértelem minden látszata nélkül írták ki a Tisza “kormányzásának” eddigi egyetlen bizonyítékát, a szélerőmű pályázatokat. 

Az Index csütörtöki cikke igen alaposan kifilézi a témát, de valójában nem a szélenergiával kapcsolatos döntési mező nagy kérdéseit írja le csak, hanem azt a szakmai és egyéb véleménykavalkádot, ami minden komplex döntés velejárója. Olcsó energiát mindenki akar, de az azzal járó kellemetlenségekből senki nem kér. Pedig a kellemetlenségeket is szét kell osztani valahogy, olcsó energia meg egyébként sincs, tehát a költségeket társadalmasítják végül, csak nem rezsicsökkentéssel, hanem azzal, hogy a drága zöld energiát másra hasznosabban fordítható közpénzekből finanszírozzák meg. A kellemetlenségek meg maradnak azoknál, ahová “dobta a gép” azokat, például a szélerőművek vibrációs (ez itt most nem szakkifejezés, hanem érzet) távolságában lakó embereknél.  

Szélerőművet ugye ott lehet építeni, ahol van szél, és ahol a termelt áramot értelmesen be lehet csatlakoztatni az országos hálózatba. Meg ahol nem barmolnak vele szét olyasmit, aminek a lerombolásából túl nagy botrány lenne. Az kevésbé látszik, hogy milyen pénzből, ki és milyen gazdasági racionalitású szélkereket épít. És itt vala elásva a dög ugyebár.  A Tisza-kormány az eu-s pénzekből akar külföldiekkel szélerőműveket és távvezetékeket építeni, például gondolom szokás szerint ott, ahol valamelyik havernak van földje és azt jól ki lehet sajátítani majd. 

Azt a polémiát meg sem nyitom, hogy a szélerőművek mennyiben jelentenek megoldást például a most nyáron tapasztalt problémák esetén. A tényeken alapuló formális logikai érvelés egyáltalán nem játszik szerepet már a politikában, sőt, úgy tűnik most már az energetikai döntésekben sem. Nyilván nem politikai okokból és politikai kapcsolatokkal rendelkező gazdasági szereplők érdekiből kifolyólag módosultak menet közben a feltételek. Egy szakértői csapatnak is hetekbe, ha nem hónapokba kerülne kibogozni azt, hogy egy-egy változtatással ki jár jól. Tehát mi soha nem fogjuk megtudni, ki, kivel mit meccselt le, mert ők ugye jó okból nem fecsegnek.

A pályázat kiírói jól láthatóan nem tudták, hogy valójában hogy is szokott egy ilyen beruházás megvalósulni. Vagy nagyon is tudták, de valahogy mégis máshogy szerették volna bonyolítani a dolgokat. Energiacsatlakozási tulajdont, monopóliumokat (az országos hálózathoz) lehet például szerezni a jelen állás szerint, ami azonnal pénzügyi manőverek terepévé is teszi az egész ügyet, ugyanakkor a pályázati feltételeknek való aktuális megfelelés egyáltalán nem garantálja, hogy megvalósul-e a beruházás, sőt még azt sem, hogy gazdaságilag megvalósítható-e egyáltalán. És persze a szokásos, az egész konstrukció a külföldi szereplőknek kedvez, hiszen a tőkeigényhez mérhető gazdasági és adózási feltételek valahogy hirtelen a kormányváltás után rosszabbak lettek, mint korábban. És persze energiatárolási beruházások is kapcsolódhatnak a szélerőművekhez, ami ha nem akkumulátorpark ugye, akkor gravitációs tároló, aminek a környezetei hatásai szintén izgalmasak és látványosak, például rengeteg vizet kell felnyomni egy tárolóba, hogy aztán leeresztve áramot lehessen vele termelni, amikor éppen kell.  

Ahogy elnézem, a kiírt pályázat sem a szakma, sem a gazdasági környezet által felvetett kérdéseket nem teszi megválaszolhatóvá a pályázók számára. Csak egy biztos, a szél ingyen van, de a széllel termelt áram rohadt drága lesz. Nyereség lesz persze rajta, csak az majd a külföldi tulajdonosokhoz kerül, de ezt a magyar fogyasztó már megszokta, hiszen 2010 előtt is így volt. 

Arról nem is beszélve, hogy az esetleges nyertes beruházási projektek jogi és tervezési előkészítése éveket vesz igénybe, tehát az igazi balhékat, azt amikor a civilek, meg a lakosság szembesül a helyzettel, a ciklus vége felé fogjuk majd érzékelni, persze feltéve, hogy lehet még zajongani, illletve lesznek még valódi választások itt valaha.