A szélsőbaloldal megérezte, hogy a jóléti Legyek ura simán alkalmas lehet arra, hogy extrém közpolitikai elképzeléseik ellenére hatalomra jussanak. 

Ezt a gyönyörű nevet, másfél ezer éves magyar történelmünk kísérő tanúját, a szőke Tiszát szennyezték be ezek az alakok. Méltatlanok Magyarország vezetésére. Ott folytatják, ahol a nyilasok, komcsik abba hagyták. Az emberi természet legaljasabb jellemzőit csalták a felszínre: az árulást, az irigységet, a bosszú vágyat, a feljelentgetést, a családok, az emberi kapcsolatok szétverését, szétzilálását. 

Új filmünk bemutatójára és Revans-közönségtalálkozóra invitáljuk olvasóinkat november 12-e, csütörtökre, fél hétre a Polgári Mulatóba. Az Egy Pesti Srác - Varga Janika a Corvin közben című dokumentum-portréfilmünk díszbemutatójához kapcsolódóan pódiumbeszélgetést szerveztünk Köő Artúr történésszel, Huth Gergellyel és Kertész Dáviddal, a film készítőivel és Stefka Istvánnal, az Ötvenhat arcai és 1956 lövészárkai című portrékötetek szerzőjével, plusz egy meglepetés-vendéggel!

Már nem csak kullog utána, hanem egész egyszerűen véglegesen lemaradt a világ a román hulladékgazdálkodás egyre újabb, elképesztő innovációi mögött. Legutóbb a virágzó, festői Suceava megyében kaptak lencsevégre riporterek derék helyi szakembereket, akik egy nagy méretű nemzeti lobogóban szállítják a szemetet, dacolva annak kockázatával, hogy a helyi hatóságok az eset miatt eljárást indítottak. Hatósági izmozás ide, vagy oda, az ősi román szokások a mélyben, a néplélekben gyökerező ereje nem látszik megtörni.

Néha még mindig elgondolkodik az ember, hogy milyen világban él. Amikor egy szélsőbaloldali senkiházi, Ilaria Salis oszt észt félelemről a milánói utcákon. Salis akkor nem gondolt ilyesmire, amikor ártatlan embereket vertek félholtra a budapesti utcákon a kommunista haverjaival.

 A választók egyik politikai tömböt sem hatalmazták fel önálló kormányzásra. Netanjahu és Eisenkot ebből egyelőre ugyanarra a következtetésre jutott: a másiknak tudomásul kellene vennie, hogy nélküle nincs megoldás. 

Érdekes, hogy például Németországban az ilyen cselekményeket mindig pszichiátriai betegek követik el, akik nem érdeklődnek szélsőséges ideológiák iránt, legfeljebb azt üvöltözik a támadás közben, hogy Allah Akbar!

 Még egy nap sem telt el a krakkói lövöldözés óta, jelenleg az elkövető otthonának vizsgálatát is éppen hogy elkezdték, de Tusk belügyminisztere, már most tudja, hogy a támadó szélsőjobboldali volt. Hogy honnan, s miből, arra zonban már nem adott magyarázatot. 

Igen, kedves Olvasó, ez nem valami komédia, nem is irónia. Ez a rögvalóság. A helyettes-államtitkári pozíciót kapott kormányszóvivők egyike, Szondi Vanda ma éppen arról posztolt, hogy miként visszhangzik a Karmelita kolostor. 

Nincs is ennél fontosabb téma. A miniszterelnök külön emléknapot szentelt annak, hogy megemlékezzen erről az "ezredfordulóról", sőt a NÉPET arról is megkérdezte, hogy mit éreztünk, mi a NÉP akkor, amikor megnéztük (mert nyilván ugye mindenki látta, sőt, fejből vissza tudja idézni az egész beszélgetést).